5. - Beismerés

A telefon csörgése visszhangzott a fülemben. Szemeimet nem tudtam kezelni, így percek múltán, mire kinyitottam, a zaj abbamaradt.  Az órámra néztem, ami negyed négyet mutatott. Hajnali negyed négyet. Nem kellett sokat várnom mire újra megszólalt a telefon. Fölvettem és egy ismerősen csengő hang ütötte meg a fülem.

- 10 perc múlva ott vagyok.  Engedj majd be. – suttogta rekedten Harry.

- Mi a …? – a fejemet fogtam, annyira megerőltető volt a beszéd.

- Megígérted! – hisztis volt. De aztán leesett.

- Siess. – válaszoltam és letettem.

Egy hete nézi az időjárás előrejelzést. Az elmúlt napokban esős idő volt, nem volt szép tiszta az ég. Megígértem neki, hogy csillagokat fogunk nézni..
Lassan felültem az ágyból és felálltam. Felkapcsoltam néhány villanyt a konyhába menet, csak úgy rutinosan. Elővettem a mályvacukrot és a vodkát majd a bejárati ajtóhoz sétáltam. A küszöbön állva bámultam ki a fejemből amikor Harry leparkolt az autójával. Sapkát húzott a fejére és amint kiszállt az kocsiból,a csomagtartóhoz sietett. Kiszedett belőle valamit és széles mosollyal az arcán közelített felém. Amint odaért mellém megállt, és lenézett rám.

- Úgy nézel ki mint aki egy elmegyógyintézetből szabadult. – a pimasz vigyort lehetetlen lett volna letörölni az arcáról.

Vágtam neki egy fejet, ami újabb okot adott arra,hogy kinevessen. Besétált a házba, mire én is elléptem a küszöbről és becsaptam magam előtt az ajtót.

- Mi lesz ha az összes csillag lehullik majd az égboltról? – kérdezte kifürkészhetetlen tekintettel miközben az égre meredt.

- Meghal a remény az emberek számára.

Belemosolygott a mondatomba, de az arckifejezése nem változott. Olyan erősnek tűnt, olyan titokzatosnak. Mint én.

- Tudod én mit nem értek? A csillagok hogy tudnak ellenállni a föld vonzerejének? Lehet, hogy nagyon távol vannak, de a gravitáció nagyon erős. Szerintem egy idő múlva mindenki megadja magát neki. A gravitáció fog nyerni.

A csend nem volt kínos, de érezni lehetett a feszültséget, ami benne kering.

- A gravitáció olyan, mint te. Mindenkit magadhoz vonzol. Ha akarják, ha nem. Nem tudnak ellenállni.

A tekintetét magamon éreztem. Szinte megölt szemeivel. Látni akartam az arcát, de nem tehettem. Én a gravitáció?  Ezt pont a gravitáció mondja. Meg kellet volna szakítanom vele a kapcsolatot, de képtelen voltam. Szüksége volt rám,úgy ahogy nekem rá. Olyannak mondhatnám magunkat, mint a puzzle. Kiegészítve egymást alkot egy tökéletes képet.  Csak ez az én világomban még mindig nem létezett.

Nyeltem egy nagyon majd felültem. A fejem sajgott az alkoholtól. Harry is nagy nehezen feltámaszkodott, majd hozzá ért a hátamhoz. Érintése mélyen megérintett. A forróság elöntött. Nem tudtam visszatartani. Megfordultam.  Sokkal több volt a tekintetében, mint bárki máséban. Különleges volt és sokat mondó. Ha a megfelelő szót akarom használni, szinte csodálta azt, amit lát.

- Tudod, én nem vagyok alkalmas egy kapcsolatra. És hogy őszinte legyek, eddig soha nem voltam szerelmes.  Főleg nem nálam fiatalabb fiúkba. – a hangom egy kicsit remegett, de közönyt sugalltam.

Minden, ami abban a szempárban volt, egy pillanatra elsötétedett. Ami a szívembe hasított, az a tudat volt, hogy megbántottam.

- De amit irántad érzek az több, mint amit valaha éreztem bárki más iránt. – amint ezt kimondtam, a szívem gyorsabban kalimpált, és az érzések egyszerűen előtörtek belőlem.

Habár tudtam, hogy ez nem egy viszonzatlan dolog, mégis féltem a visszautasítástól. A gyomrom görcsbe rándult, a halántékom izzott, és a légcsövem körül furcsa érzés töltött el. Legszívesebben fogtam volna az érzést, és kidobtam volna az ablakon.
A szemeibe visszatért a csillogás, majd tekintetét levette rólam, és az égnek szentelte.

- Amíg a csillagok az égen vannak, addig van remény. – mormolta maga elé.

A következő pillanatban már azt láttam, hogy felállva a kezét nyújtja felém, hogy felsegítsen. Óvatosan fonta ujjait a csuklóm köré, és egy erős mozdulattal felrántott maga mellé.

- Tudod, most megcsókolnálak, de azt akarom, hogy emlékezz rá. – mosolygott és ujjai már nem a csuklómhoz tapadtak, hanem az arcomat szántották.

Mély hangjával és puha ujjaival elérte a kívánt hatást. Az egész testem beleborzongott.