1. - Idegen

.

Kiszámíthatatlanul ért utol a nyári zápor. Az ég lila színben tündökölt, s talán ez volt,ami megtévesztett. Percek alatt lettem olyan vizes,mint amikor fürdök. Fehér pólóm rám tapadt, ezzel kiélesítve a felsőtestem minden porcikáját. A füstölgő cigi a kezemben már alig égett. Éreztem, ahogy a hideg nedvesség beszökik a talpam alá. Éles fájdalom csapott a hátamba. Olyan érzés volt, mintha méreg terjedne szét a vérköreimben. Sejtéseim szerint az alkoholt lemosta a víz. Nem sorolható a legjobb ötleteim közé, de elindultam. Minden léptem hatalmas zajt csapott,így igyekeztem lábujjhegyen járni. A házak többségében nem fiatalok, hanem sötétség tombolt. A környék ismerős volt, mintha Bristol gazdagabb területén lépkednék. Kívülről minden ugyanúgy nézett ki. Egyforma építésű házak,némelyik sötét vagy világosabb szürkének álcázta magát. Álarcot húzott a valóság. A legtöbb esetben ez mindig igaz. Az álarc az, ami tönkreteszi a dolgokat. Fáj magadban tartani az igazat, mert nem akarod másnak ezt az érzést. A fájdalomért hazudunk, a fájdalomért szenvedünk.  A fekete szemfesték az egész arcomon szétterült, de két cseppben csöppent a ruhámra. Hiába törölgettem magamat, nem javított a helyzeten. Véget ért  az út, és egy kereszteződés előtt torpantam meg. A válasz meghozása mindig a legnagyobb felelőséggel jár. Kétségbeesetten forgattam a fejem, talán azt remélve, hogy a házam előtt kötök ki. Az megérzéseimre hallgatva fordultam jobbra, és gyorsabb léptekkel hasítottam a járdát. Az eső annyira lehűtötte a levegőt, hogy fogcsikorgatva próbáltam legyűrni a hideget. Egy jármű fényszórói világították meg az alakomat. Árnyékomat megpillantva megtorpantam. Hajam csapzott volt, a ruhák meg csak lógtak rajtam. Egy pillanattal később már nem engem világított az autó,hanem mellettem volt, és ezt egy hangos fékezéssel jelezte. Az automatizált ablak lehúzódott és egy göndör hajú srác látványa tárult elém.

- Szállj be. – szólalt meg rekedten, és elképedve mért végig.

- Tudtommal illegális az emberrablás. – hangom fel-alá csúszkált, ezzel világossá vált: csak az elmém volt tiszta.

- Hazaviszlek. – erősködött, de hiába. Hátsó szándékot láttam benne.

- Megoldom egyedül. És amúgy is, kétlem hogy a bőrüléseid bírnák a magamba szívott vizet. De azért kösz. – vetettem oda az ismeretlen embernek, aki még mindig rám meredt Rang Roverjéből.

- Nem érdekel hogy vizes vagy.

- Ugyan kérlek. Mióta érdekli egyetlen embert is az, ami nem ő?

Azt akartam hogy nem legyen ott. Nem akartam társaságot. Megfagyni akartam az utcán, egymagamban. Mindig is  a legegyszerűbb utat választottam.  Az ajtó kinyitódott, és velem szemben állt a fürtös. Egy fejjel magasabb lehetett nálam, és jóval szélesebb.  Nem lehet több 17-nél.

- Amint látod, nem érdekel hogy vizes vagy. – mondta egyhangúan és próbálta elkapni a tekintetemet. Hiába próbálkozott, nem sikerült neki.  – Akkor hazavihetlek? – kérdezte és megbökte a vállamat, ezzel felébresztve az ábrándozásból.

Ismerős vonásai újabb gondolatmenetet indítottak el bennem. Bambán meredtem körvonalaira, haja egyenleten eloszlására, és már-már rikítóan zöld szemeire.

- Nem tudom hol lakok. – böktem ki miközben a fejemet ráztam.  Zavarodottságom űrt hagyhatott benne. Tekintete üres volt,de másodpercekkel később félmosolyra húzódott szája széle.

- Akkor most hova mész. – hangja még mindig rekedt volt és kemény, ami kissé frusztrált.

- Valamerre. – nem óhajtottam többet mondani, talán mert nem is tudtam.  Fehér fogait megvillantotta. Olyan volt, mint a lámpafény ebben a sötétben.

- Beszállnál végre? Kezdek fázni.

Gyengédség járta be a köztünk lévő teret. Óvatosan nyúlt a karomért, de én igyekeztem hátrálni. Az érintése felébresztette a testemet. A vízcseppek megállíthatatlanul gördültek végig a karjaimon, és volt, amely a hátamat kényeztette. Lehunytam a szemem, és a külvilágra összpontosítottam. Hirtelen reagált a testem a hajnali záporra, ami már jó ideje áztatott. A hideg mindenhol kirázott, és akaratlanul nyitottam ki a szemem.

- Menjünk. – sóhajtottam, majd elgyengült végtagjaimon az ajtó ajtajához baktattam.