Vannak emberek, akik azt gondolják, nem lehet őket befolyásolni. Az első reakcióm, hogy kinevetem őket, a második általában, hogy közlöm velük: tévednek.
Átlagosnak mondhatnám magam, ha nem tudnám a tényt, hogy egy fél démon vagyok. Tisztáznám, nem az ördög lánya vagyok, nincsenek szarvaim, se vérben izzó szemeim. A démonokat azért alkották a felsőbbrendűek (nevükön szólítva boszorkányok… ) hogy fenntartsák az egyensúlyt ebben a világban. Arra lettünk teremtve hogy káoszt szítsunk, de e mellett védelmezzünk. A jobbik esetben. A lelkünk egy fekete lyuk, mely inspirál és utasít a kártevésre. Vannak kivételek, mint mondjuk én. Az emberi teremtéseknek világos, ködfoszlány szerű a lelke, amit olykor ellep a feketeség. Én ennek vagyok az ellentétje. Belsőm mocskos, de az emberi jóság foltot hagy rajta. Ahogy már említettem, ez a jobbik eset. Az ilyen démonoknak emberi felmenői vannak. Ez teszi őket fél démonná… Nos, a rosszabbik eset korántsem hasonlít egy tündérmesére. A pokol teremtményei a negatív dolgokból élnek. Ha egy bizonyos ideig nem tesznek kárt valakiben, megszűnnek létezni. A kár ilyen esetben a halállal egyenlő. Ez élteti őket.
- Ezzel a résszel zárnám le a prológust. A későbbiekben minden további információt közlök a démonokkal kapcsolatban, ez csak a bevezetés :) 5 komment a következő részhez ! -
